Vajdovich Árpád

1970 decemberében születtem a sportkórházban, a pepita óvodába jártam Lágymányoson, kétszer voltam középsős. Aztán a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolába, a Bartók Béla Úttörőcsapatba. Másodiktól hegedültem 7 hosszú éven át, anyám jött utánam mindig a hegedűvel Szegváron a nagypapáéknál, a többi 8 unokatesóm kint az udvaron, én meg Annus néni kisházában az etűdökkel. Aztán nyolcadik végén beraktam a hegedűt a szekrénybe puha tokban, valamikor gimi után került elő a bőröndök alól nyakatörötten, szegény.

Nyolcadik után zongoráztam másfél évig, mert szintis akartam lenni, de az nem annyira feküdt, bár a Mókus Őrsben szintisként kezdtem, Európa Kiadó meg Kontroll meg saját számokat játszottunk, de 16 évesen kölcsönkaptam egy basszusgitárt, amin meg tök könnyen le lehetett játszani a Boney M.-eket meg Claptonokat, amiket akkor hallgattam. Úgyhogy a nyári címerezős keresetemből vettem is egy Jolana Iris Basst, (legendás csehszlovák modell), 4.750-ért, anyámtól meg kaptam hozzá egy NDK Regent erősítőt 11.000-ért. Ez volt húsz éve. Azóta fölmentek az árak.

1990 -ben kint voltunk a Pori Jazzen a másik gimis zenekarommal, az Egon a Falon nal. Gimi után kijártam a jazztanszakot - Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola - Lattmann Béla volt a tanárom. Mázlim volt a felvételivel, mert februárban jelent meg a tájékoztatóban, hogy indul basszusgitár-szak, (előtte csak bőgő volt), és márciusban kellett leadni a jelentkezést. Úgyhogy ketten jelentkeztünk a Patyi Sanyival, aki sokkal jobban játszott, csak én meg 4.9-es szolfézst írtam a szolmizáció miatt, ami még a Kodályban ült be a fülembe. Következő évben már valami tizenegyen jelentkeztek. Azt jól elvégeztem, közben jártam klasszikus bőgőzni Bartányi Katihoz, játszottam jazzt a Golden Era Jazzel (Golden Era az azóta hírneves szinkronszínésznő Náray Erika volt), meg az Eichingerstadttal , (néha Ostbahnhof volt a neve), jazz-rockot a Birta trióval, punkot a Pepsi Érzéssel.

Aztán a nagynéném, aki Németországban tanított szolfézst, a Márta néni, mondta, hogy mér nem megyek ki tanulni még. És akkor kimentem tanulni még. Hollandiába, az Amsterdaamse Hoogeschool voor de Kunsten jazz-tanszakára. Ott is megfordultam brazil együttesben, ahol szibériai volt a dobos, ghanai a szaxofonos, brazil az énekes. Portugálul vokáloztam, a brazilok eléggé röhögtek. Volt még blues-zenekarom, a Crying Shame, jazz-rock, pop, country, meg klasszikus bőgőztem a Marl-i ifjúsági zenekar ban. David de Marez Oyens volt a fő tanárom, negyedmagával. '98-ban hazajöttem, azóta is játszok zenét, a Kampec Doloresben, a Kiss Erzsi Zenében, a Pecában, a Kardos Négyesben, a Besh o dromban játszottam egy évig, a Timeless Lifeban, Tritonban, a Dragon fmben is előfordultam. Most meg itt jön a Chieffondation az Angélával.

Diszkográfia: 1994: Pepsi Érzés : Lázadás /kazetta/; 1999: Eichinger Band : Üzenet a Kertből - két számban, Kamarás Iván: Bombajó - öt számban, Hardline Project I. - öt számban; 2000: Kampec Dolores: A bivaly hátán; 2001: Timeless Life: Whatwatch?, Triton: Indulj el, Egy Kiss Erzsi Zene: Deladela; 2003: Kampec Dolores + Grencsó István: Koncert!; 2004: Egy Kiss Erzsi Zene: Röné Álma; 2005: Peca: Calle Cartagena 211., Besh o drom: Ha megfogom az ördögöt; 2006: Kampec Dolores: Earth Mother Sky Father, Egy Kiss Erzsi Zene: Kinono.